PPWR és EPR: változások a csomagolások és a kötelezetti kör meghatározásában

A 2025/40/EU rendelet (PPWR) 2026. augusztus 12-től alkalmazandó szabályai az EPR rendszerben is változásokat hoznak. A PPWR és a hazai EPR szabályozás továbbra is egymással párhuzamosan alkalmazandó, ugyanakkor a csomagolások EPR szempontú kezelése során a PPWR fogalomrendszerét is figyelembe kell venni.

Mit tekintünk csomagolásnak?

A PPWR egységesebb megközelítést alkalmaz a csomagolások meghatározására . A szabályozás különbséget tesz többek között fogyasztói, gyűjtő-, szállítási, e-kereskedelmi, eladáshelyi és elsődleges termelési csomagolás között. A csomagolás besorolása nem pusztán technikai kérdés: annak is jelentősége lehet, hogy az adott csomagolás tekintetében ki minősül kötelezettnek.

Fontos változás, hogy a PPWR a csomagolásként felhasznált üres csomagolásokat is a szabályozás hatálya alá vonja. Így például egy üres kartondoboz vagy raklap esetében is vizsgálni kell a PPWR és az EPR szerinti kötelezetti pozíciót.

A PPWR és az EPR kötelezetti kör kapcsolata

Az EPR kötelezettség szempontjából kulcsfontosságú, hogy a hazai EPR szabályozás a „gyártó” fogalmára épül, miközben a csomagolások esetében a gyártó fogalmát az EPR rendelet nem önállóan határozza meg. Ennek meghatározásához a PPWR fogalomrendszerét kell alkalmazni.

A PPWR alapján gyártónak minősülhet az az előállító, importőr vagy forgalmazó, aki valamely tagállamban első alkalommal forgalmaz:

• szállítási csomagolást,
• eladáshelyi csomagolást,
• elsődleges termelési csomagolást, vagy
• az előzőektől eltérő csomagolásba csomagolt terméket.

A PPWR szerinti „forgalomba hozatal” szempontjából azt is figyelembe kell venni, hogy a csomagolás akár üresen, akár termékkel együtt első alkalommal kerül forgalomba az uniós piacon.

Ez azt jelenti, hogy az EPR kötelezettség meghatározásakor a csomagolások esetében két lépést szükséges egymásra építve vizsgálni:

Ki lesz az EPR kötelezett?

A kötelezett személyének meghatározása ezért különösen az üres csomagolások esetében válhat összetetté. Nem elegendő kizárólag azt vizsgálni, hogy ki gyártotta fizikailag a csomagolást. Figyelembe kell venni többek között azt is, hogy ki terveztette vagy gyártotta azt saját neve vagy védjegye alatt, milyen célra szolgál a csomagolás, illetve hogyan és ki által történik annak első forgalomba hozatala.

Ez különösen az alábbi csomagolástípusoknál lehet jelentős:

• Szállítási csomagolás: például raklap, illetve egyes szállításhoz használt csomagolások.
• E kereskedelmi csomagolás: a külső, szállítást szolgáló csomagolás és az esetlegesen alkalmazott belső fogyasztói vagy gyűjtőcsomagolás kötelezetti köre eltérhet.
• Eladáshelyi csomagolás: például papírtasak vagy más, az értékesítés helyén megtöltésre szánt csomagolás.
• Elsődleges termelési csomagolás: például egyes feldolgozatlan mezőgazdasági termékek csomagolására szolgáló megoldások.

A név és a védjegy szerepe

Az üres csomagolások esetében a név, védjegy vagy logó meghatározó lehet annak megállapításában, hogy ki minősül a PPWR szerinti előállítónak, és ezen keresztül ki lehet EPR kötelezett. A fizikai gyártó és a saját márkanév alatt gyártató vállalkozás személye ezért nem feltétlenül esik egybe. A PPWR ugyanakkor a mikrovállalkozásokra speciális szabályt is tartalmaz, amely bizonyos esetekben a csomagolás leszállítójához telepíti az előállítói minőséget.

Kérdése van az EPR és a PPWR kapcsolatáról?

Segítünk a csomagolások besorolásának, az EPR kötelezettségnek és a kapcsolódó kötelezetti körnek a vizsgálatában.