Fordított adózás – belföldi és nemzetközi fordított áfa
A fordított adózás az áfa egyik különös adózási mechanizmusa, amelynek lényege, hogy az általános szabályoktól eltérően nem a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója, hanem a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője köteles az áfát megfizetni.
A fordított adózás alkalmazása nem választható: kizárólag akkor alkalmazható, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak. A magyar szabályozás fő rendelkezéseit a 2007. évi CXXVII. törvény 142. §-a tartalmazza.
A belföldi fordított adózás főbb esetei
A belföldi fordított adózás az Áfa tv. által meghatározott ügyletek esetében alkalmazható. A fontosabb esetkörök különösen az alábbiak:
- építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosult részére;
- olyan építési-szerelési, illetve egyéb szerelési szolgáltatások, amelyek ingatlan létrehozására, bővítésére, átalakítására, rendeltetésének vagy egyéb jellemzőinek megváltoztatására, illetve bontással történő megszüntetésére irányulnak, amennyiben az adott beruházás építési hatósági engedélyhez, hatósági tudomásulvételhez vagy egyszerű bejelentéshez kötött;
- egyes, ingatlanhoz kapcsolódó építési, fenntartási, takarítási, tisztítási, karbantartási, javítási, átalakítási és bontási szolgáltatások;
- munkaerő kölcsönzése, kirendelése vagy személyzet rendelkezésre bocsátása, amennyiben az a jogszabályban meghatározott termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik, ideértve az iskolaszövetkezet által nyújtott meghatározott szolgáltatásokat is;
- az Áfa tv. 6. számú mellékletében meghatározott hulladékok értékesítése, így különösen egyes fém-, papír-, műanyag-, lágygumi- és üveghulladékok, rongyok, valamint használt elemek, cellák és akkumulátorok értékesítése;
- olyan beépített ingatlan értékesítése, amelynek első rendeltetésszerű használatbavételéhez kapcsolódó hatósági engedély véglegessé válása, illetve a használatbavétel tudomásulvétele óta a jogszabályban meghatározott idő eltelt, és az értékesítő az ingatlan értékesítését adókötelessé tette;
- építési teleknek nem minősülő beépítetlen ingatlan értékesítése, ha az értékesítő az ügylet adókötelessé tételét választotta;
- dologi biztosítékként szolgáló termék értékesítése az adós és a hitelező, illetve az adós és a hitelező által kijelölt harmadik személy között, ha az értékesítés a lejárt követelés kielégítésének érvényesítéséhez kapcsolódik;
- felszámolási vagy más fizetésképtelenségi eljárás alatt álló adóalany által értékesített, korábban tárgyi eszközként használt termék, valamint az egyéb, jogszabályban meghatározott értékhatárt meghaladó szokásos piaci értékű termék értékesítése és szolgáltatásnyújtása;
- üvegházhatású gáz kibocsátására jogosító kibocsátási egységek átruházása;
- az Áfa tv. 6/A. számú mellékletében meghatározott termények – többek között búza, kukorica, árpa, rozs, zab, napraforgómag és repcemag – értékesítése;
- az Áfa tv. 6/B. számú mellékletében meghatározott vas- és acélipari termékek értékesítése.
Nemzetközi fordított adózás
A határon átnyúló fordított adózás más logika alapján működik, mint a belföldi fordított adózás.
Nemzetközi ügylet esetén elsőként mindig az ügylet teljesítési helyét kell meghatározni. Ezt követően vizsgálható, hogy a teljesítési hely szerinti állam szabályai alapján ki köteles az áfa megfizetésére.
B2B szolgáltatásoknál a főszabály szerint a teljesítési hely ott van, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett. Ha ezért egy másik tagállamban letelepedett szolgáltató magyar adóalanynak nyújt olyan szolgáltatást, amelynek teljesítési helye Magyarország, a magyar igénybevevő lehet az adófizetésre kötelezett.
A határon átnyúló fordított adózás főként adminisztrációs egyszerűsítést jelent: lehetővé teszi, hogy a külföldi szolgáltató bizonyos magyarországi teljesítési helyű ügyletek esetén anélkül teljesítse az ügyletet, hogy Magyarországon adóalanyként nyilvántartásba kellene vetetnie magát.
Fontos ugyanakkor, hogy a fordított adózás nem minden határon átnyúló ügyletnél alkalmazható. Termékértékesítéseknél különösen korlátozott, és mindig az adott ügyletre vonatkozó teljesítési helyre, valamint adófizetési kötelezettségre vonatkozó szabályokat kell megvizsgálni.
A fordított adózású számlán az áfa nem kerül felszámításra, és a számlán fel kell tüntetni a „fordított adózás” megjelölést, amennyiben az adófizetésre a vevő vagy az igénybevevő kötelezett.
Harmadik országban teljesülő ügyletek
Ha az ügylet teljesítési helye nem Magyarországon, hanem harmadik országban található, magyar áfa nem kerül felszámításra, mivel az ügylet nem tartozik a magyar áfa területi hatálya alá.
Ezeknél az ügyleteknél a magyar számlázásban az „áfa területi hatályán kívüli” jelölés alkalmazandó. A „fordított adózás” kifejezés feltüntetése nem követelmény pusztán azért, mert az ügylet után esetleg a harmadik országbeli szabályok alapján a vevő vagy az igénybevevő köteles az adót megfizetni.
Ennek oka, hogy a harmadik országok adózási szabályait nem harmonizálja az uniós Héa-irányelv, ezért abból, hogy egy ügylet magyar szempontból nem adóköteles, nem következik automatikusan, hogy a teljesítési hely szerinti országban fordított adózás alkalmazandó.
Mikor keletkezik az adófizetési kötelezettség?
Fordított adózásnál az adófizetési kötelezettség időpontját az ügyletre vonatkozó különös szabályok alapján kell meghatározni.
Az Áfa tv. 60. §-a szerinti esetekben a fizetendő adó megállapításának időpontja a következő események közül a legkorábban bekövetkező:
- az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvétele;
- az ellenérték megtérítése;
- a teljesítést követő hónap 15. napja.
Ez a szabály különösen a belföldi fordított adózású, illetve egyes speciális nemzetközi ügyletek esetében jelentős.
Más, határon átnyúló szolgáltatásoknál ugyanakkor főszabály szerint már maga a teljesítés időpontja meghatározza az adófizetési kötelezettség keletkezését.
Levonási jog fordított adózás esetén
Fordított adózásnál a beszerző vagy szolgáltatás igénybevevője egyszerre válhat kötelessé fizetendő adó megállapítására, és – az általános levonási feltételek teljesülése esetén – jogosulttá annak levonására.
A levonási jog keletkezésének időpontja főszabály szerint összhangban van a fizetendő adó keletkezésével. A fordított adózású ügyleteknél azonban a levonási jog gyakorlásához szükséges tárgyi feltételek megléte is vizsgálandó.
Ha a levonás alapjául szolgáló számla vagy egyéb megfelelő bizonylat csak később áll rendelkezésre, az adóalany a levonási jogot nem feltétlenül tudja ugyanabban az időpontban érvényesíteni, amikor a fizetendő adót megállapította.
A fordított adózású ügyletek ezért a bevallásban akár fizetendő és levonható adóként is megjelenhetnek, feltéve, hogy az adólevonás valamennyi feltétele teljesül.
Számlázás fordított adózás esetén
Fordított adózásnál a számlát kiállító fél nem számít fel áfát. A számlán fel kell tüntetni a „fordított adózás” megjelölést, amikor az adófizetési kötelezettség a vevőt vagy a szolgáltatás igénybevevőjét terheli.
A fordított adózású számla tehát nem áfamentes számla: az ügylet adóköteles, azonban az adó megfizetésére nem a számlakibocsátó, hanem a vevő vagy az igénybevevő köteles.
Ez a különbség különösen fontos a fordított adózás és az adómentes ügyletek elhatárolásánál.
Fordított adózáshoz kapcsolódó kérdése van?
Segítünk az ügylet ÁFA-kezelésének, teljesítési helyének, áfaregisztrációs és számlázási kötelezettségeinek vizsgálatában.
Tekintse meg ÁFA szolgáltatásunkat
